SZINODALITÁS
SZINODALITÁS:
A szinodalitás a lelki megújulás és a strukturális reform útja, hogy az egyház jobban képes legyen együtt haladni minden férfival és nővel. (Záródokumentum 28 alapján) – (görög: συνοδικότης, latin: synodalitas, olasz: sinodalità, angol: synodality, német: Synodalität)
DEFINÍCIÓ: szinodalitás
A szinodalitás a keresztények együtt haladása Krisztussal, Isten országa felé, egységben az egész emberiséggel.
A szinodalitás a misszióra irányul, és magában foglalja, hogy az egyházi élet különböző szintjein gyűléseket tartunk, meghallgatjuk egymást, párbeszédet folytatunk, közösen megkülönböztetést végzünk, konszenzusra jutunk – az élő Krisztus Lélekben való jelenvalóvá válásának kifejeződéseként –, és differenciált társfelelősségben döntést hozunk. (Záródokumentum 28)
— Idézetek —
Egyszerűen és tömören azt mondhatjuk, hogy a szinodalitás a lelki megújulás és a strukturális reform útja, hogy az egyházat részvételibbé és misszionáriusabbá tegyük, vagyis, hogy jobban képes legyen – Krisztus fényét sugározva – együtt haladni minden férfival és nővel. (ZD 28)
A hierarchikus szolgálat megértéséhez a szinodalitás a megfelelő értelmezési keret… A szinodalitás tehát az egész egyházat, beleértve a hatalmat gyakorlókat is, változtatásra (megtérésre) és reformra hívja. (ZD 33)
A szinodalitás egy álom, egy vízió és egy stílus, amelyet az Isten a harmadik évezredben ki akar bontakoztatni. (Kisnémet Fülöp OSB)
A szinodalitás az Istennel és az emberekkel való együttjárás művészete. (GP)
A közösségünk megélésének, a társfelelősségünkből fakadó részvételünknek és az egyház küldetésébe missziós tanítványként való bekapcsolódásunknak a Róma által kért és felkínált útja. (GP)
„…amikor a szent hitvallással megvalljuk hitünket az egy, szent, katolikus és apostoli egyházban, egyúttal szinodalitását is hirdetjük…” (Job Getcha, Vigilia 2023/7)
„Az Egyház arra kap meghívást, hogy egyre inkább szinodálissá váljon.” (Jean‑Claude Hollerich)
„Az Egyház és a szinodalitás ugyanazt jelenti.” (Franz Lackner)
“Az egyház szinodális arculata mindenekelőtt Isten egész népének közös útját, a különböző karizmák, belátások és hittapasztalatok szüntelen összjátékát jelenti .“ (Eva-Maria Faber)
A szinodális egyházat szemléltethetjük a zenekar képével: a hangszerek változatossága szükséges ahhoz, hogy megszülessen a zene szépsége és harmóniája, melyen belül mindegyik hangszer megőrzi sajátos hangzását a közös küldetés szolgálatában. így hangzik fel a harmónia, melyet a Lélek teremt meg az egyházban, aki személyében maga a harmónia. (ZD 42)
I. A szinodalitás dokumentumai
- VA: Nemzetközi Teológiai Bizottság: Szinodalitás az Egyház életében és küldetésében (2018)
- HU: A Nemzetközi Teológiai Bizottság 2018-as dokumentuma a szinodalitás, vagyis az „együtt járás” teológiai és pasztorális jelentőségét tárja fel, szorosan a II. Vatikáni Zsinat tanításaira építve.
Az irat az egyházat mint Isten közösen zarándokló népét mutatja be, hangsúlyozva, hogy a szinodalitás nem csupán egy-egy időszakos zsinati esemény, hanem az egyház alapvető életformája és állandó működési módja. Kiemeli, hogy a keresztség révén minden egyes hívő egyformán társfelelős az evangelizációban és az egyház küldetésének megvalósításában. A szöveg ugyanakkor világos különbséget tesz a teljes hívő nép részvételét jelentő szinodalitás és a püspökök sajátos, szolgáló feladatát jelentő kollegialitás között. A szinodális egyház mindennapi működésének alapja a Szentlélek vezetésére hagyatkozó közös meghallgatás, a testvéri és nyílt párbeszéd, valamint a szellemi megkülönböztetés.
A dokumentum a bibliai és történelmi gyökerek áttekintésével rámutat arra is, hogy ez a befogadó hozzáállás elengedhetetlen a sikeres ökumenikus párbeszédhez. Összességében ez az átfogó mű adta meg azt a szilárd teológiai alapot, amelyre Ferenc pápa az egyház megújulását célzó jövőképét és a ma is zajló, globális szinodális folyamatokat építi.
II. Személyes megnyilatkozások, beszédek, interjúk
1. Két pápa
Ferenc pápa (2015)
- VA: Ceremony commemorating the 50th Anniversary of the Institution of the Synod of Bishops
- HU: Ferenc pápa beszéde a püspöki szinódusok megalapításának 50. évfordulóján (részletek)
XIV. Leó pápa (2025)
2. Szinódusi Főtitkárság
Nathalie Becquart XMCJ, a szinódus altitkára
1. Egyéni definíciós kísérletek
Mi az a szinodalitás? / What is synodality?
What is synodality? (magyar felirat elérhető)
„Utolérni Jézust” – Őszinte vélemények az egyház megújulásáról (I.)
„Kőfal helyett gumiháló” – Őszinte vélemények az egyház megújulásáról (II.)
2. Főpásztorok
Mit jelent Erdő Péter bíborosnak a szinodalitás?
Mohos Gábor Café Francesco podcast 60.
– Szinodális Egyház
Udvardy György: Köznap – a Szinodális egyház, közösség, részvétel, küldetés
Varga László előadása a szinodális esték megnyitóján – 2025. szeptember 13.
Kocsis Fülöp beszámolója a szinódusról
3. Tudományos konferenciák
Tevékeny részvétel a közösségben. Ökumenikus konferencia a szinodalitás lehetőségeiről Pannonhalmán
A szerzetesek hangja – egy szinodális egyházért
Sapientia Nap 2022. tavasz
Pázmány Péter HTK Teológiai Tanári Konferencia
2022. január 20-21.
4. Teológusok
Kisnémet Fülöp OSB: Café Francesco podcast 33.
Török Csaba: A szinodális folyamat Egyházunkban
Kiss Gábor: A szinódusi folyamat teológiai háttere
Kiss Gábor: Szinódus: részvétel, közösség, misszió
— Ferenc pápa —
Ferenc pápa beszéde a püspöki szinódusok megalapításának 50. évfordulóján (részletek)
A meghallgató Egyház
„ A szinodális egyház olyan egyház, amely meghallgat, amely felismerte, hogy a meghallgatás több, mint a puszta hallás. Kölcsönös meghallgatás ez, amelyben mindenkinek van mit tanulnia. A hívő nép, a püspöki kollégium, Róma püspöke: mindenki meghallgatja a másikat, és mindnyájan figyelnek a Szentlélekre, az »igazság Lelkére« (Jn 14,17), hogy megismerjék, mit »mond a Lélek az egyházaknak« (Jel 2,7).”
A hegyén álló piramis:
„ A szinodalitás, mint az Egyház alkotóeleme, a leginkább megfelelő értelmezési keretet kínálja a hierarchikus szolgálat megértéséhez is. […] Jézus úgy alkotta meg az Egyházat, hogy annak csúcsa az alapja alatt helyezkedik el. Ebben az egyházban, mint egy feje tetejére állított piramisban, a csúcs az alapzat alatt van. Ezért nevezik azokat, akik a hatalmat gyakorolják, »szolgáknak« (ministri), mert a szó eredeti értelme szerint ők a legkisebbek.
A harmadik évezred útja:
„ Ezen az úton kell továbbhaladnunk. A világ, amelyben élünk, s amelyet ellentmondásai ellenére is szeretnünk és szolgálnunk kell, megköveteli az egyháztól, hogy küldetésének minden területén erősítse az együttműködést. Éppen a szinodalitásnak ez az útja az, amit Isten a harmadik évezred egyházától vár. Amit az Úr kér tőlünk, az bizonyos értelemben már benne van a »szinódus« szóban. Az együtt haladás – világiak, pásztorok, Róma püspöke – olyan fogalom, amelyet könnyű szavakba önteni, de nem olyan könnyű a gyakorlatba átültetni.”
— XIV. Leó pápa —
A szinodalitás nyitottság és hajlandóság a megértésre – Interjú XIV. Leó pápával (részlet)
„ A szinodalitás hozzáállás, nyitottság és hajlandóság a megértésre. Az Egyház kontextusában ez azt jelenti, hogy minden egyes tagnak van hangja és szerepe az Egyház életében – az imádság, az elmélyülés és a közös folyamat révén. Ez sokféleképpen megvalósulhat, de csak a párbeszéd és egymás tisztelete által. Az emberek közötti kapcsolatok és annak felismerése, hogy a viszonyok, az interakció és a találkozás lehetőségeinek kialakítása fontos dimenziója annak, ahogyan egyházi életünket éljük, mind hozzátartozik ehhez a szemlélethez.
Néhányan fenyegetve érezték magukat ettől. Előfordul, hogy püspökök vagy papok úgy érzik: „a szinodalitás el fogja venni a tekintélyemet”. Pedig a szinodalitás nem erről szól, és talán az elképzelés arról, hogy mi is a tekintély, kissé elmosódott, téves. Úgy gondolom, hogy a szinodalitás annak a leírása, hogyan jöhetünk össze, hogyan válhatunk közösséggé, és hogyan kereshetjük az egységet mint Egyház. Tehát az Egyház elsődleges fókusza nem az intézményi hierarchián van, hanem inkább azon, hogy „mi együtt”, a „mi Egyházunk”. Mindenkinek megvan a saját küldetése – papoknak, világiaknak, püspököknek, misszionáriusoknak, családoknak. Mindenkinek, azzal a küldetéssel, ami neki adatott, szerepe van, és van, amit hozzá tud tenni; együtt keressük azokat az utakat, amelyeken növekedhetünk és együtt haladhatunk mint Egyház.
Ez egy olyan hozzáállás, amely szerintem sokat taníthat a mai világnak. Ez a polarizáció egyfajta ellenszere. Úgy vélem, ez az egyik módja annak, hogy szembenézzünk a mai világ legnagyobb kihívásaival. Ha hallgatunk az evangéliumra, ha együtt elmélkedünk rajta, és ha törekszünk arra, hogy közösen haladjunk előre, egymásra figyelve, megpróbálva felfedezni, ma mit mond nekünk Isten, akkor sokat nyerhetünk ezzel.
Nagyon remélem, hogy az a folyamat, amely már jóval a legutóbbi szinódus előtt megkezdődött, legalábbis Latin-Amerikában tovább folytatódhat. A latin-amerikai egyház egy része valóban hozzájárult az egyetemes Egyházhoz. Nagy reményt látok abban, ha az elmúlt néhány év tapasztalataira építve megtaláljuk annak a módját, hogyan lehetünk együtt Egyház. Nem azért, hogy az Egyházat valamiféle demokratikus kormányzattá alakítsuk – hiszen ha ma körülnézünk a világ számos országában, a demokrácia sem feltétlenül jelent tökéletes megoldást mindenre –, hanem azért, hogy megértéssel forduljunk az Egyház felé, olyannak látva, amilyen, és azt mondjuk: „ezt együtt kell megtennünk”. Úgy gondolom, ez nagy lehetőséget jelent az Egyház számára, hogy kapcsolatba lépjen a világ többi részével. A II. Vatikáni Zsinat óta ez szerintem jelentős, és még sok feladat áll előttünk.”

