Szinodalitás » Itinerarium – Útikalauz
Fundamentum – Alapok #2
SZINODALITÁS
Itt egy közösségi összejövetel komplett forgatókönyvét találod. Mielőtt belevágsz a megvalósításba, olvasd el az alkalomvezetőknek szóló felhívást.
0’-10’
RÉGÓTA EGYÜTT HALADÓ:
Köszöntés (facilitátor) – (3’)
Köszöntsd a résztvevőket, mondd el a fókusztémát és az időkereteket!
Kezdő gyakorlat:
Útitárs kereső!
Írjatok útitársat kereső apróhirdetéseket, majd válasszatok egyet, amelyre szívesen jelentkeznétek útitársnak.
Végül reflektáljatok arra, miért pont azt választottátok amit, és milyen volt ez a játék nektek.
MOST INDULÓ:
Köszöntés (facilitátor) – (3’)
Szeretettel köszöntök mindenkit! Örülök, hogy igent mondtatok a mai találkozásra és a közös útrakelésre. Ha igaz az, hogy első lépés a legnehezebb, akkor igaz az is, hogy a második lépés már az elköteleződés jele. A mai témánk a szinodalitás, amely továbbviszi első témánkat és az összegyűléstől a közös haladás felé vezet minket. 90 percet terveztünk a mai találkozásra, jó ha mindannyian így tudjuk ideszánni az időnket. XY vagyok, én vezetem a mai alkalmat.
Kezdő gyakorlat: (facilitátor vezeti)
Egy játékos feladatra Invitállak titeket. Ki fogok osztani kis méretű jegyzettömb lapokat, mindenkinek egyet. Kérlek, hogy erre írjatok egy apróhirdetést, amelyben útitársat kerestek. Próbáljátok az út jellegét, hosszát, szépségeit stb. minél színesebben, vonzóbban leírni, hogy jelentkezzen valaki mellétek útitársnak. Amikor mindenki elkészült, tegyük ki egyszerre a hirdetéseket a kör közepére. Mindenki innentől mint utazást kereső járja körbe és olvassa el a hirdetéseket, majd válassza ki a számára szimpatikusat, és vegye magához. Amikor mindenkinél van egy választott hirdetés tegyük fel a kérdést:
– Miért választottam, mi fogott meg a hirdetésben?
Ha van kedvetek még beszélni róla, ezeket is megkérdezhetjük egymástól:
– Milyen volt hirdetést írni? Milyen érzés volt azokat olvasni, keresni? Milyen volt kiválasztottnak lenni?
10’-15’
Ez az második találkozónk. Az alapoknál járunk, az együtt haladó egyházat szeretnénk jobban megérteni illetve itt és most megtapasztalni. A négy alaptéma közül, amely a szinódus (1) szinodalitás (2) szinodális lelkiség, stílus (3) szinodális működésmód (4) a másodikat ismerjük meg ma részletesebben. A szinodalitas.hu honlap ehhez is ad inspirációt nekünk.
Együtt haladásról, közös cselekvésről lehetnek hétköznapi tapasztalataink.
- Volt-e olyan közösségi, munkahelyi tapasztalatotok az elmúlt hónapban, hogy valami egyedül nem ment, de másokkal együtt viszont sikerült.
- Aki akarja, röviden (max 1 perc / személy) ossza meg, hozza be a tapasztalatát!
Nem kell körbe menni, a szabad és rövid megszólalások célja, hogy összekössük a témát a saját élményanyagunkkal, életünkkel.
15’-20’
Nem a magunk nevében gyűltünk össze, hanem az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! (keresztvetéssel)
Egy rövid 2 perces csendben hívjuk a Szentlelket, hogy ahogyan Pünkösdkor leszállt a tanítványokra, legyen ma is rajtunk, köztünk. A 2 perc végén egy Szentlélek-hívó éneket együtt is eléneklünk.
JAVASOLT ÉNEK:
Taizé: Veni Creator, Spiritus!
vagy az aktuális egyházi ünnepkörhöz kapcsolódó ének
20’-35’
RÉGÓTA EGYÜTT HALADÓ:
A:
A témánk a szinodalitás, a közös út és az együtt haladás. Ebben a témában hallgassuk meg plébánosunk / X testvérünk rövid előadását, aki erre felkészült. Köszönjük!
B:
A témánk a szinodalitás, idézzük fel röviden (2-3 percben) az előre kiküldött szöveget / videót.
MOST INDULÓ:
A témánk a szinodalitás, a közös út és az együtt haladás. Ebben a témában hallgassuk meg / tekintsük meg az alábbi részek valamelyikét a második tanegységből:
(Egyet érdemes csak választani az A-B-C lehetőségekből!)
- A: a Szinódusi Záródokumentumból vett idézeteket
- B: a Szentírásból az Emmauszi tanítványok jól ismert történetét
- C: Dr. Kiss Gábor előadását (07:25-ig vagy végig)
35’-50’
Módszertani megfontolások. Erre érdemes figyelni!
Személyes megosztás következik, amely nem egy szabad beszélgetés, hanem egy nehezebb műfaj, ezért néhány előzetes szempontot és játékszabályt mondok hozzá, hogy ezt is tanuljuk együtt, mint fontos módját az együtthaladásunknak.
- A megosztás azt jelenti, hogy mindenki egyes szám első személyben fogalmazza meg azt, amit szeretne mondani.
- A megosztás során a többiek a meghallgatást gyakorolják, figyeljenek a beszélőre, ne vigye el őket saját gondolatuk fonala, ne azt fontolgassák közben, hogy ők mit fognak majd mondani.
- A megszólaló figyeljen a rá eső időkeret betartására, hogy a többiek is kapjanak elég időt. Ezt most egy homokóra továbbadásával fogjuk segíteni. Körbeadjuk és amikor hozzád kerül, fordítsd meg és csak addig beszélj amíg a homokszemek leperegnek, utána add tovább a melletted ülőnek.
- A megosztás műfajához az is hozzátartozik, hogy nem kommentáljuk, amit a másik mondott, nem kezdünk párbeszédbe, nem teszünk fel még tisztázó kérdéseket sem, hanem körben meghallgatunk mindenkit.
- A megosztás folyamán minden megszólaló fontos. Amennyiben valaki visszahúzódóbb alkat, bátorítsa magát arra, hogy a rendelkezésre álló idejét kitöltse, bízva abban, hogy általa mások is megszólítódnak, még ha úgy is gondolja, hogy nem tesz ezért semmit.
- A megosztás célja nem az, hogy elemző beszélgetést végezzünk a témáról, hanem, hogy keressük a személyes viszonyulásunkat hozzá, azzal a bizalommal, hogy ez majd a többiekkel is összekapcsol minket.
50’-55’
Kérem, hogy tartsunk egy 2 perces csendet, egyéni imádságra, amiben hagyjuk, hogy az első körben hallottak hassanak ránk, most visszatalálhatunk önmagunkhoz, meghallhatjuk a Szentlélek szavát, szelíd érintését.
55’-1:10’
- Mi az, ami megérintett az előző kör kiscsoportos megosztásából?
- Ki és mit mondott, ami elindított bennem valamit?
- Mi mozdult meg bennem az imában?
1:10’-1:15’
Kérem, hogy újra tartsunk egy 2 perces csendet, egyéni imádságra, amiben hagyjuk, hogy az első körben hallottak hassanak ránk, visszatalálhatunk önmagunkhoz, meghallhatjuk a Szentlélek szavát, szelíd érintését.
1:15’-1:25’
Miután saját magunkat, a másikat és a Szentlelket igyekeztünk meghallani és meghallgatni, most kérem, hogy egy szabad beszélgetésben 10 percben keressük együtt a válaszokat, irányokat a következő kérdésre. Mindezek fényében, ebből kiindulva…
- Mire hív minket a Lélek az egyházközségünkben itt és most?
- Mit tehetünk, mit teszünk másként egyházközségünkért a jövőben?
Bátran és intelligensen egymással beszélgetve keressünk közös válaszokat. Ha találunk ilyet, rögzítsük, írjuk fel! Amiben van egyetértés azt jegyezzük, de kifejteni, aprópénzre váltani most nem kell.
1:25’-1:35’
Válaszoljunk magunkban a következő kérdésekre, aki akarja meg is oszthatja ezt röviden egy-egy mondatban, de ez szabad, nem kötelező.
- Érzek-e egyéni hívást valaminek a megtételére? Mire indít a Lélek ma engem?
- Mi az egyéni elhatározásom a következő találkozásig?
1:35’-1:45’
RÉGÓTA EGYÜTT HALADÓ:
Az egyéni lépéseken túl nagy ereje van az egységben való közös cselekvésnek.
Ha találtatok ilyen dolgot az előző beszélgetés során, vitassátok meg, ki tud felelősséget vállalni, ki-mit tud konkrétan hozzátenni, hogy elindítsátok azt a kezdeményezést.
MOST INDULÓ:
Az egyéni lépéseken túl nagy ereje van az egységben való közös cselekvésnek.
A következőkben felsorolunk néhány javaslatot, ha van olyan, amely nektek aktuálisan fontos, bátran tegyetek elhatározást abban az ügyben. Ha az ajánlottaknál egy jobb ötletetek támad, beszéljétek meg!
Továbblépési javaslatok, lehetséges irányok:
- személyes együttjárás a Lélekkel
- „(lelki)pásztor és a nyáj” együttjárása
- együttjárás a hétköznapokban
- együtt haladás a tanítványságban
- együtt haladás a missziós utakon
1:45’-1:50’
Végezetül egy-egy mondatban fogalmazzátok meg magatoknak és mondjátok ki bátran a többieknek is. Mivel csak egy-egy zárómondatot mondunk, nincs most szükség a homokóra körbeadására.
- Milyen volt neked ez a találkozás? (Jó és rossz élményedet, számodra szokatlant és kellemest egyaránt őszintén megfogalmazhatsz!)
- Miért vagy hálás?
- Várhatunk-e a következő alkalmunkra, amely … -n lesz itt és itt?
Húsvéti időben egy ősi keresztény köszöntéssel és hitvallással zárjuk a találkozásunkat: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Hogyan vezess közösségi beszélgetést a szinodális úton?
Ez az Útikalauz abban szeretne segíteni, hogy közösségek együtt tudjanak elindulni a szinodalitás útján. A találkozások célja nem az, hogy véleményeket ütköztessünk vagy gyors döntésekre jussunk. Sokkal inkább az, hogy figyelmesen meghallgassuk egymást, és közösen keressük: milyen irányba hív bennünket a Szentlélek.
A szinodális folyamat egyik alapvető tapasztalata, hogy Isten nemcsak egyes embereken keresztül szól, hanem a közösségben megszülető felismeréseken keresztül is. Amikor időt szánunk a figyelmes meghallgatásra, a csendekre és az imára, akkor nemcsak egymás gondolatait ismerjük meg jobban, hanem érzékenyebbé válunk arra is, amit a Lélek nekünk közösen szeretne megmutatni.
Az itt bemutatott anyagok ehhez a közös úthoz kínálnak segítséget.
Kiknek szól ez az útikalauz?
Az útikalauz olyan közösségeknek készült, amelyek szeretnének időt szánni a közös hallgatásra és a Lélekre figyelő beszélgetésre. A csoportot vezető személy lehet pap vagy laikus: a lényeg nem a szerep, hanem az, hogy valaki vállalja a beszélgetés kísérését és a folyamat kereteinek őrzését.
A honlapon kétféle útvonalat találsz. Az egyik azoknak a közösségeknek szól, amelyek már régóta együtt haladnak, és van tapasztalatuk a közös lelki megkülönböztetésben. A másik azoknak készült, akik most szeretnének elindulni ezen az úton, és több kapaszkodóra van szükségük a beszélgetések vezetéséhez.
A két változat nem két különböző célt jelent. Mindkettő ugyanarra hív: hogy a közösség tagjai meghallgassák egymást, és együtt keressék Isten hívását. A különbség inkább abban van, hogy mennyi segítséget adunk a folyamat lépéseinek megértéséhez és vezetéséhez.
Ha már van tapasztalatotok az ilyen beszélgetésekben, lehet, hogy csak néhány gondolat vagy kérdés lesz számotokra inspiráló. Ha most indultok el ezen az úton, akkor érdemes a javasolt lépéseket és módszereket részletesebben követni. A folyamat idővel minden közösség számára egyre természetesebbé válik.
Mi az a Lélekben való beszélgetés?
A szinodális találkozások középpontjában a Lélekben való beszélgetés módszere áll. Ez a beszélgetési forma segít abban, hogy ne csak gondolatokat cseréljünk, hanem figyeljünk egymásra, és arra is, hogy hogyan van jelen a Szentlélek a közösségben.
A folyamat több egymásra épülő lépésből áll:
Személyes felkészülés
A beszélgetés előtt minden résztvevő időt kap arra, hogy csendben átgondolja a témát, imádkozzon, és saját tapasztalatából kiindulva megfogalmazza, amit meg szeretne osztani. Ez a felkészülés segít abban, hogy ne csak spontán reakciók szülessenek, hanem átgondolt, belülről fakadó megszólalások.
Megszólalni és meghallgatni
Körben haladva mindenki sorra kerül, és röviden megosztja a saját tapasztalatát vagy gondolatát. A többiek ezalatt figyelmesen hallgatnak. Ebben a szakaszban nem reagálunk egymásra, nem vitatkozunk és nem értékeljük a hallottakat. A cél az, hogy valóban meghalljuk egymás hangját.
Ezt a megszólalási kört csend és ima követi. A csend segít abban, hogy a hallottak leülepedjenek, és hogy ne csak a kimondott szavakra figyeljünk, hanem arra is, mi érintett meg bennünket a beszélgetés során.
Teret adni másoknak és a Másiknak
A következő körben mindenki arról beszél, mi érintette meg leginkább a hallottakból, vagy mi keltett benne kérdést vagy ellenállást. Itt már nem elsősorban a saját gondolatainkat ismételjük, hanem arra figyelünk, ami a másik megszólalásában megérintett bennünket.
Ezt a kört ismét csend és ima követi, amelyben a közösség együtt figyel arra, milyen irányba vezethetnek a megszülető felismerések.
Együtt építkezni
A beszélgetés utolsó szakaszában a közösség együtt próbálja megfogalmazni, milyen felismerések, intuíciók vagy közös irányok rajzolódnak ki a beszélgetésből. Nem az a cél, hogy mindenben egyetértsünk, hanem hogy észrevegyük azokat a pontokat, ahol összhang születik, illetve azokat a kérdéseket, amelyek további figyelmet igényelnek.
A találkozás hálaadó imával zárul.
Milyen csoportban működik ez?
A Lélekben való beszélgetés akkor működik jól, ha a résztvevők biztonságos és figyelmes légkörben tudnak megszólalni. Ehhez néhány egyszerű keret segíthet.
A beszélgetések általában kisebb csoportokban zajlanak, ahol mindenkinek lehetősége van megszólalni. Jó, ha a résztvevők körben ülnek, mert ez is segíti az egymásra figyelést.
Fontos alapelv, hogy minden hang számít. A beszélgetés nem a leggyorsabb vagy leghangosabb megszólalások tere. A csendesebb résztvevőknek is időre és bátorításra lehet szükségük.
A beszélgetés során nem az a cél, hogy meggyőzzük egymást, hanem hogy együtt figyeljünk arra, mi bontakozik ki a közös meghallgatásból. A különböző nézőpontok ezért nem akadályok, hanem a közös megkülönböztetés fontos részei.
Mi a csoportvezető szerepe?
A csoportvezető feladata elsősorban az, hogy kísérje a folyamatot. Nem az a dolga, hogy tanítson vagy irányítsa a beszélgetést, hanem hogy segítsen megtartani a kereteket és a figyelmes légkört.
A vezető segít abban, hogy mindenki sorra kerüljön, hogy a megszólalások rövidek és lényegre törők maradjanak, és hogy a beszélgetés ne csússzon át vitába vagy reagálásba.
Ugyanakkor a vezető maga is része a közösségnek. Nem kívülről figyeli a folyamatot, hanem ugyanúgy részt vesz a közös figyelésben és imában.
Sokszor a legfontosabb vezetői feladat éppen az, hogy teret adjunk a csendnek, és ne siettessük a beszélgetést. A közös felismerések gyakran ezekben a csendesebb pillanatokban születnek meg.
Mire figyelj a beszélgetések során?
A Lélekben való beszélgetés egyszerű módszer, de idő kell hozzá, hogy otthonossá váljon számotokra. Érdemes türelemmel és nyitottsággal haladni.
Fontos, hogy a résztvevők érezzék: itt valóban van helye a saját tapasztalatuknak és gondolataiknak. A különböző vélemények nem gyengítik a folyamatot, hanem gazdagítják.
Előfordulhat, hogy egy-egy beszélgetés után nem születik azonnali válasz vagy döntés. Ez természetes. A szinodális folyamat nem gyors megoldásokat keres, hanem segít abban, hogy a közösség egyre érzékenyebbé váljon Isten vezetésére.
Ha sikerül egymást figyelmesen meghallgatni, és közösen időt adni a csendnek és az imának, akkor ezek a találkozások valódi lelki tapasztalattá válhatnak a közösség számára.
Mindezek után indulj el bátran, együtt a többiekkel!
ZÁRÓDOKUMENTUM
(idézetek a szinodalitásról)
A „szinodalitás” és a „szinodális” kifejezések a szinódusra való összejövetel ôsi és állandó egyházi gyakorlatából származnak… E fogalmak egyre inkább összekapcsolódtak egy olyan egyház iránti vággyal, amely közelebb van az emberekhez, amelyben nagyobb hangsúlyt kapnak a kapcsolatok, amely otthon és Isten családja. A szinodális folyamat során egyetértés alakult ki a szinodalitás jelentését illetôen, amely e dokumentum alapját képezi: a szinodalitás a keresztények együtt haladása Krisztussal, Isten országa felé, egységben az egész emberiséggel; a misszióra irányul, és magában foglalja, hogy az egyházi élet különböző szintjein gyűléseket tartunk, meghallgatjuk egymást, párbeszédet folytatunk, közösen megkülönböztetést végzünk, konszenzusra jutunk – az élő Krisztus Lélekben való jelenvalóvá válásának kifejeződéseként –, és differenciált társfelelősségben döntést hozunk.
Ebben az összefüggésben jobban megértjük, mit jelent az, hogy a szinodalitás az egyház konstitutív dimenziója (vö. Szin. 1). Egyszerűen és tömören azt mondhatjuk, hogy a szinodalitás a lelki megújulás és a strukturális reform útja, hogy az egyházat részvételibbé és misszionáriusabbá tegyük, vagyis, hogy jobban képes legyen – Krisztus fényét sugározva – együtt haladni minden férfival és nővel. (ZD 28)
A vallások és kultúrák pluralitása, a spirituális és teológiai hagyományok sokfélesége, a Lélek ajándékainak és a közösségi feladatoknak a változatossága, továbbá az életkoroknak, a nemeknek és a társadalmi helyzeteknek az egyházon belüli különbözősége mindenkit arra hív, hogy elismerje és vállalja saját részlegességét, lemondva a középpontba kerülés igényérôl és megnyílva más perspektívák befogadására. Mindenki sajátos és nélkülözhetetlen módon tud hozzájárulni a közös mű elkészítéséhez. A szinodális egyházat szemléltethetjük a zenekar képével: a hangszerek változatossága szükséges ahhoz, hogy megszülessen a zene szépsége és harmóniája, melyen belül mindegyik hangszer megőrzi sajátos hangzását a közös küldetés szolgálatában. Így hangzik fel a harmónia, melyet a Lélek teremt meg az egyházban, aki személyében maga a harmónia. (ZD 42)