Szinodalitás » Studium – Tanítványi tanterv

Missio – Küldetés #5

MISSZIÓ:
A misszió latin eredetű szó, jelentése: küldés, küldetés. Az egyház küldetése Jézus tanítványainak mondott missziós parancsából következik: „Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Mt 28,19
(görög: αποστολή, latin: missio, olasz: missione, angol: mission német: die Mission)

DEFINÍCIÓ: misszió

Az egyház természeténél fogva missziós. Az egyház azért van, hogy misszionáljon. Az egyház a missziótól az, ami: azonosságának alapja az, hogy missziójával Jézus messiási küldetését folytatja. A küldetés teszi érthetővé az egyházat, melynek célja az ember üdvössége és Isten dicsőítése.

A misszió minden egyházi cselekvést magában foglal, amelyben küldetését megvalósítja. Szűk értelemben jelenti a hitre hívás, örömhír hirdetése, evangelizáció sajátos módjait. Címzettjei szerint megkülönböztethetünk külső missziót: a kereszténységen kívüli népek, emberek között folytatott evangelizációt és belső missziót, amely a már keresztény, megkeresztelt emberek újraevangelizálása, megtérésre hívása.

— Idézetek —

A földön zarándokló egyház természeténél fogva missziós beállítottságú, hiszen a Fiú elküldéséből, és a Szentlélek küldetéséből származik, az Atyaisten elhatározása szerint. (AG 2.)

Amit pedig egyszer az Úr meghirdetett, vagy ami vele kapcsolatban az emberiség üdvösségéért történt, azt tudatni kell, annak hírét szét kell vinni egészen a föld végső határáig, Jeruzsálemtől kezdve, hogy ami egy alkalommal, de mindenki üdvösségére végbement, az az idők folyamán mindenkinél éreztesse hatását. (AG 3.)

Ez a küldetés folytatja – és a történelem századain át kibontakoztatja – Krisztus küldetését, akit azért küldött az Atya, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek. (AG 5.)
A missziós tevékenység révén Krisztus misztikus teste szüntelenül gyűjti és rendezi erejét saját növekedésére. Az egyház tagjait az a szeretet serkenti munkára, amellyel Istent szeretik; ez ösztönzi őket, hogy osszák meg minden emberrel a jelen és az örökkévaló élet javait. (AG 7.)

Amikor az Egyház az evangelizálás feladatára hív, nem tesz mást, mint hogy megmutatja a keresztényeknek a személyes kiteljesedés igazi dinamizmusát: „Itt fedezzük fel a valóság egy másik mély törvényét: az élet olyan mértékben növekszik és érlelődik, amilyen mértékben odaajándékozzuk mások életéért. Végső soron ez a misszió.” (EG 10)

Jóllehet ez a küldetés nagylelkű odaadást kíván tőlünk, tévedés lenne hősies, egyszemélyes feladatnak tekintenünk, mert ez a mű mindenekelőtt az övé, túl mindenen, amit mi felfedezhetünk vagy megérthetünk. Jézus „az örömhír első és legnagyobb hírnöke”. Az evangelizáció minden válfajában mindig Istené az elsőség, aki meg akar hívni bennünket a vele való együttműködésre, és Lelkének erejével ösztönöz minket. (EG 12)

A misszió végső célja nem más, mint az embereket annak a közösségnek részesévé tenni, mely az Atya és a Fiú között szeretetük Lelkében van. (II. János Pál pápa)

A Mester mintáját hűségesen követve életszerű, hogy az Egyház ma kilépjen hirdetni az evangéliumot mindenkinek, mindenütt, minden alkalommal, halogatás, ellenkezés és félelem nélkül. (EG 23)

A missziós szempontból megfogalmazott lelkipásztorkodás megköveteli a kényelmes, „mindig így csináltuk” lelkipásztori elv feladását. Felszólítok mindenkit, hogy legyen bátor és kreatív a saját közössége célkitűzései, struktúrái, stílusa és evangelizáló módszere újragondolásának feladatában. (EG 33)

A missziós tevékenység az Egyház minden művének a paradigmája. Ezzel kapcsolatban a latin-amerikai püspökök kijelentették, hogy „nem maradhatunk többé csöndben, nem várakozhatunk passzívan a templomainkon belül”, illetve hogy el kell jutnunk „az egyszerű, megőrző lelkipásztorkodástól a határozottan missziós lelkipásztorkodásig”. (EG 15)

I. A misszióról szóló legfontosabb dokumentumok

AD GENTES (II. Vatikáni Zsinat, 1965)

  • AG 35-36-37 „Az egyház a maga egészében misszionáriusi hivatás hordozója, és az evangélium hirdetése Isten népének alapvető kötelessége; a zsinat tehát mindenkit felszólít komoly benső megújulásra: ébredjen rá arra, hogy felelős az evangélium terjedéséért, ezért vegye ki részét a pogány népeknél folyó missziós munkából.

  • Minden hívő az élő Krisztus tagja; a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia által Krisztusba épült és hozzá hasonlóvá vált. Ezek alapján kötelessége a hívőknek együttműködni Krisztus testének gyarapításában és elterjesztésébe, hogy ezt a testet mielőbb elvigyék a teljességig. Ezért az egyház minden gyermeke legyen teljes tudatában annak, hogy felelő a világért, ápolja magában az igazi katolikus érzést és segíts az evangelizáció művét. (AG 36.)

  • A megújulás kegyelme csak akkor növekedhet a közösségekben, ha szeretetüknek határait mindnyájan az egész földkerekségre terjesztik ki: ha  a távollevőkről épp úgy gondoskodnak, mint saját tagjaikról. (AG 37.)

Evangelii nuntiandi (Evangelizáció a modern világban, 1974)

  • EN 14. Ami pedig minket magunkat illet, nagy örömünkre és vigasztalásunkra szolgált, amikor az 1974. októberi püspöki szinódus végén ezt a nyilatkozatot hallhattuk: „Ismételten is hangsúlyozni akarjuk, hogy az egyháznak első és magától értetődő feladata hirdetni az evangéliumot minden embernek”[36].Ezt a hivatást, ezt a küldetést a mai társadalmi átalakulások is égetően sürgetik. Az evangelizáció tehát az egyház különleges isteni ajándéka és hivatása; benne maga az egyház tükröződik vissza. Az egyház létjogosultságát éppen az evangelizáció adja: vagyis, hogy Isten szavát hirdesse, tanítsa, a kegyelem közvetítője legyen Isten és ember között, a bűnösöket Istenhez visszavezesse, Krisztus áldozatát pedig minden időkre megjelenítse a szentmisében, mely halálának és dicsőséges feltámadásának emlékezete.”
  • EN 41. Az egyház szemében a legelső evangelizációs eszköz híveinek őszintén keresztény élete, szoros egységben Istennel, akire teljesen ráhagyatkoznak; másokat szolgáló, áldozatos magatartásuk. Tavaly, világiak egy csoportja előtt mondottuk: „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók, és ha mégis hallgat a tanítókra, azért teszi, mert ők egyben tanúk is”

Evangelii gaudium (Az evangélium öröme, 2012)

  • Jézus Krisztussal mindig megszületik és újjászületik az öröm. Ebben a buzdításban a keresztény hívekhez szeretnék fordulni, hogy meghívjam őket egy olyan új evangelizáló korszakra, amelyet ez az öröm jellemez, és irányt mutassak az Egyház útjának a következő évekre. (Ferenc pápa bevezetője)
  • EG 11. A megújított igehirdetés a hívőknek – még a langyosaknak és a hitüket nem gyakorlóknak is – felkínálja a hit új örömét és az evangelizáló termékenységet. Középpontja és lényege mindig ugyanaz: Isten, aki a meghalt és feltámadott Krisztusban kinyilvánította mérhetetlen szeretetét. Ő mindig megújítja híveit, bármilyen öregek legyenek is, „új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el” (Iz 40,31). Krisztus „az örök evangélium” (Jel 14,6), ő „ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8), ám gazdagsága és szépsége kimeríthetetlen. Ő mindig fiatal, és az újdonság szüntelen forrása. …..
    Jézus Krisztus képes áttörni a mi unalmas sémáinkon is, amelyekbe megpróbáljuk bebörtönözni őt, és meglep a maga folytonos isteni kreativitásával. Minden alkalommal, amikor igyekszünk visszatérni a forráshoz és megpróbáljuk visszanyerni az evangélium eredeti frissességét, új utak, kreatív módszerek, más kifejezési formák, beszédesebb jelek és a mai világ számára megújult jelentésű szavak tárulnak fel. Valójában minden hiteles evangelizáló cselekvés mindig „új”.

Záródokumentum (2025)

  • ZD 32. A szinodalitás nem öncél, hanem azt a küldetést célozza, amelyet Krisztus az egyházra bízott a Lélekben. Az evangelizálás „az egyház lényegi küldetése […], a kegyelem, és az egyház saját hivatása, mélységes identitása” (EN 14). Mindenkihez közeledve, különbségtétel nélkül, prédikálva és tanítva, keresztelve, az eucharisztiát és a kiengesztelôdés szentségét ünnepelve minden helyi egyház és az egész egyház konkrétan válaszol az Úr azon parancsára, hogy hirdesse az evangéliumot minden népnek (vö. Mt 28,19–20; Mk 16,15–16). A szinodalitás – azáltal, hogy nagyra értékeli az összes karizmát és szolgálatot – lehetôvé teszi Isten népe számára, hogy mindenhol és mindenkor hirdesse az evangéliumot és tanúságot tegyen róla a nôk és férfiak elôtt, s így Isten akarata szerint a Krisztusban való testvériség és egység „látható szentségévé” (LG 9) váljon. A szinodalitás és a küldetés szorosan összetartozik: a misszió megvilágítja a szinodalitást, a szinodalitás pedig misszióra ösztönöz.

 

Az evangelizáció iskolája Fábry Kornélnal és az Emmanuel közösséggel

A misszió ferences megközelítésben

A misszió teológiai megközelítésben

A misszió és szinodaltás kapcsolata

A miszió fiatalos megközelítésben

A misszió neoprotestáns megközelítésben

A misszió házaspárként Peruban